Anya2.0

Rohan az idő, én meg nem vagyok valami edzett, simán elszalad mellettem. Már nem nagyon tudom követni a saját gyerekeimet sem. Amikor tegnap szomszédnéni megkérdezte, hogy hányadikos is a lányom, magabiztosan jófejkedtem, hogy "óóó, már harmadikos, hogymegyazidőugye", erre a gyermekarcú sértődötten morogta, hogy már rég 4.-be jár, bocs. A fiamnak viszont a napokban üvöltöttem, hogy "18 éves korodban már igazán lehetne több eszed...énbezzegennyiidősenstb*…" Mire higgadtan közölte, hogy de hisz ő még 17 sincs. De különben jó anya vagyok igenis, ha a gyerek bezárkózik a szobájába a barátnőjével, nem török rá egyáltalán, hogy "nem-kértek-kisfiam- egy-kis-sütikét?”**", amióta meg hajlandó vagyok Nightwish-t üvöltetni a kocsiban, megkaptam az anya2.0 minősítést is.  A 3.0-ás verzióvá válás kissé még távolinak tűnik, úgy érzem az anime-nézés és a hétköznapi Sonata Artica koncertlátogatás engedélyezése egyelőre túl nagy ár érte.

* ezt az énbezzeget azért sosem firtatjuk túlságosan
** inkább megeszem én

Muti..

Olyan jó dolog kiegyensúlyzottnak, társaságképesnek, vidámnak és viccesnek lenni, de valahogy hetek óta nem sikerül viszatalálni a régi formámba. Eltelt három nap is anélkül, hogy bárkihez is szóltam volna, ami nagy művészet, tekintve, hogy a munkám fele tulajdonképpen kommunikáció.
Most kellene beneveznem valami pénzdíjas Activitybe, mert nem tartom valószínűnek, hogy rajtam kívül bárki el tudná mutogatni némán egy nem túl értelmes kamionosnak, hogy: "ezekkel a papírokkal menj a vámra, pecsételtesd le, aztán jól dugd el, hogy a határon ne kerüljön elő, majd add oda a szerb főnöködnek". 

Cseveg..

Egy szokásos kollegális beszélgetés:
Én: - Én a szexújságokat a pulcsik alatt tartom..
Kolléga: - Mié'? Hogy ne fázzanak?
Én: - Hülye. Mégsem tarthatom a bugyik között! ... Folyton nedvesek lennének.

Azt hiszem végképp beilleszkedtem.

Családias...

Ma délben nem értettem miért néznek olyan furán a zsúfolt étteremben ránk az emberek. Én csak megebédeltem a kollégáimmal.
Aztán végiggondoltam. Leültünk és én a levesem összes húsdarabkáját átmertem az egyik fiú tányérjába. Aztán a másik fiú sültjéről (kézzel, naná!) lecsipegettem a sülthagymát. Majd a fiúk megosztoztak az én kissé összedisznózott maradék császármorzsámon. Mindeközben harmadik kolléga hangosan bizonygatta, hogy egész nyugodtan leszopogathatom a tökmagot a tésztájáról. 
Tisztára, mint otthon. Vagyis mégsem. Otthon ezekért jól szájon vágnám a gyerekeimet. 

Utaz...

Nyíregyháza most már az ugatások és dugások városa marad nekem örökre, habár (és a második esetben sajnos) egyiknek sem én voltam a cselekvő alanya.
Szóval. Szokás szerint biztos kézzel választottam bele szálláskereséskor a „város legérdekesebb panziója” cím várományosába. Az éjszakám azzal telt, hogy a szomszéd szobában kertben üvöltő ebet hallgattam, és próbáltam valami altató ritmust találni az üvöltésében.. Hajnali négy felé aztán meglett a vaú…vaú..vaú. vauvauvau képlet. Felsóhajtottam és próbáltam az ütemre igazítani a lélegzetemet. Vaú…vaú..vaú. vauvauvau.. jó lesz ez… vaú…vaú..vaú. vauvauvau mindjárt alszom… és ekkor: vaú…vaú..vaú. vauvauvau…kukurikúúúúú. Hát krvanyád!!
A kimaradt alvást bepótolandó délután szunyókálásba kezdtem. Volna. Mert ki tud úgy aludni, ha az ajtaja elől a szomszédból egyszercsak egyértelmű uhhhhuhhh.. iíííhhhh..oooohhhh hallatszik át. Bár mindössze tíz másodpercig tartott, úgyhogy megnyugodva konstatáltam, hogy ez valószínűleg csak egy fizetett dugás volt, feláras színészkedéssel.. Behunyom szemeim.. két perc múlva:argggghhh óúhhh.. grrrööögh… Ekkor már felüvöltöttem: NEM TUDTATOK VOLNA EGYSZERRE ELÉLVEZNI VAZZZEG?! Nahát így szereztem én magamnak egy óra alvós csendet.
Egyébként meg vettem 10 kiló paprikát ócccsón, szóval megérte az a 2-szer 5-6 óra utazás.. vagy nem.

Hasizmoz...

Nő voltam?

Jah, és szerettem volna megörökíteni a hitetlen utókornak, hogy volt egy pillanat az életemben, amikor teljesen nőnek voltam öltözve: nagyződmintás ruha, fodros alsórésszel, meg gyöngysor és smink és pántos szandi, azám! Azért az jellemző minderre, hogy a bazinagy gorog amcsi lagzin az egyik unokahugom egyszerűen nem ismert fel (nem, nem vak), a menyasszony pedig úgy mutatott be az újrokonoknak: "és itt az unokatesóm, akit még sosem láttam nőnek öltözve". És miután újrokonok felvilágosult népség, most valószínűleg meg vannak róla győződve, hogy transzvesztita vagyok. (Az jobb, mint a b*zi??)

Klón..

Hűbaxus! Ma a Tesznyóban (tudom, tudom, nem vagyok egy sikeres ember...) szembetalálkoztam 16 éves kori önmagammal. Hosszú haj, tépett farmer, katonai rangjelző csillagokkal díszitett fehér trikó. Egyik fülben kisköves pontfülbevalón lógó emlékkönyvlakat-kulcs, másik fülben 2 biztostű és egy apró kereszt. (Najah, zseniális ízlésem volt már akkoriban is.) 

Azért kicsit fura volt mindezt egy kb 50 éves, szőrös, borostás pasin látni, de akkoris..

Kiszabadul...

Itt a szabadságolások ideje, a kedves kollégákat kedvetlen helyettesek próbálják pótolni, de én ezt nemnagyon bírom. A legújabb példány szerintem már napok hetek óta nem mosakodott, pedig miután foga mindössze három van, az azok mosásával megspórolt időt igazán ráfordíthatná hónaljszőrzetének befonására kikefélésére leöblítésére. Itt is hagyom ezt a kócerájt éljen a szabadság!
(Remélem engem is valami háromfogú, büdös görény fog helyettesíteni, akkor legalább örülnek majd nekem, amikor visszatérek, hehe.)

Nő..

Hurrá öröm és boldogság, meg végre végre. Nagy esemény történt. Az én Kicsi Fiamnak kiszívták a nyakát. Egy lány. Egy 18 éves ribanc lány. Hm. Hmmmm.

* Jóvanna, ezt tisztázni kellet, hiszen már elmúlt tizenhat és én az ő korában már (...öhm.. szóval az úgy volt anyu, hogy.. áááá... hagyjuk ezt)

Kirakod..

Valószínűleg az elkövetkezendő 5 évben megint NEM fogom elkövetni ezt a hibát.Már emlékszem, hogy miért nem jártam a "lengyel piac" környékén nagyon-nagyon régóta. Egyszerűen hihetetlen mi van ott. Szakadt könyv, félkarú baba, büdös trikó, fél pár papucs, kimustrált nyomtató (!), ilyesmik.. Miből élnek ezek az emberek igazából?? Nem tudom elképzelni, hogy pénz legyen abból, ha valaki kipakolja a nagymama padlását (vagyis legyünk hűek az igazsághoz: Ausztriában valaki más nagymamájának a padlását, kukáját, szeméttárolóját..) és az ott lelt szemetet árusítja itthon.
Kivéve persze akkor, ha az a bizonyos nagymama igazi műgyűjtő, esetleg saját relikviákat tároló ünnepelt pornósztár volt valaha...  

Hidegháború..

Kinyitottam ma a munkahelyi hűtőt. Kicsit ijesztő élmény volt, de azért asszem ez a gépszörny bármely legénylakásnak díszére válna. A 4 liter pálinka és egy üveg konyak közül egy pár szőrös virsli próbált előaraszolni... A tizeniksz doboz sör képezte akadályt már épp leküzdötték, de végül nem sikerült nekik a mutatvány, mert megakasztotta a lendületet egy kibugyogott kefírbe beleszáradt két üveg pezsgő és a kannányi egri vörös.
Szeretem a munkahelyem, mondtam már?   

Esküd...

Nohát mégiscsak lesz ámerikás álomesküvő a családban. De persze a smucig rokon inkább hazahurcolja a völegényt egy itthoni pótszertartásra, ahelyett, hogy bérelne az alig 40 (50... 60... jójó.. 120) fős rokonságnak egy magángépet a tengerentúlra, ehh. És közlöm, hogy nagggyon-nagggyon sovány vigasz, hogy Kicsilányom lesz az egyik koszorúslány. (Arról nem is beszélve, hogy egy hosszú percig abban a hitben voltam, hogy engem kérnek fel a szerepre...muhahahááá )

Holvan?

A hangulat a melóhelyemen a helyzetnek megfelelő, munkahegyek vannak, csak 4 napban idő nincs rá, hogy elvégezzem, de valahogy elveszett a lelkiismeretességem, valószínűleg oda került az élet nagy süllyesztőjébe a hódítási ösztönöm, a szerelmi életem és a fél pár zoknik mellé.  

Vicc?